|
|
|
2023-07-27 23:01:50, csütörtök
|
| |
| |
Keresztelő János születése és az ezzel együttjáró áldások
,,Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt." (Lukács 1:57-66)
Ezek a versek János születéséről szólnak. Más szóval, egy boldog eseményről szólnak, és Lukács leírja azt a boldogságot, amely különösen az idős Erzsébetet érte, de a szomszédait és rokonait is, a férjét, Zakariást, sőt még messzebbre is eljutott, kívül-belül az áldás elterjedt az emberek között, akik "Júdea egész hegyvidékén éltek, akik mindezekről beszéltek" (65. v.), megosztva egymással azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek ennek a bizonyos gyermeknek a születését kísérték. Nézzünk meg néhányat az itt leírt áldások közül:
1.A keresztyén közösség áldása
Szövegünk első verseiben ezt olvassuk: "Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek" (57-58. v.). Eljött az idő, hogy Erzsébet szüljön, eltelt a teljes kilenc hónap, és hamarosan elhangzott a bejelentés: "Fiú lett! Igen, jól van. Igen, Erzsébet is jól van. Áldott legyen az Úr az egészséges fiúért". Nos, a terhesség és a szülés elég veszélyes időszak lehetett az első században, de ebben az esetben mind az anya, mind a gyermek életben maradt; ott volt az új élet öröme. Aztán ott a következő kör, amikor Erzsébetet emberekkel körülvéve találjuk, "szomszédokkal és rokonokkal", mondja Lukács, ebben a sorrendben, különös elsőbbséget adva a szomszédoknak. Gondolom, mindannyian közelebb állunk néhány barátunkhoz, mint bizonyos rokonainkhoz, de nem vagyok benne biztos, hogy Lukács a rokonokat miért a szomszédok után említi.
Néha hallani arról, hogy egy újszülöttet sírva találtak egy szemétdombon, vagy egy kórház előtt egy takaróba csavarva, a takarón egy rátűzött papírdarabbal, amelyen egy név szerepel, vagy egy ház küszöbén találtak. Megszólal a csengő, és az anya eltűnik, amikor látja, hogy a folyosón felgyulladnak a fények. A rendőrség, keresi az anyát, aki elhagyta gyermekét. Micsoda nyomorúságos magány, egyedül szülni egy gyermeket, és rögtön tovább is adni rajta. Micsoda áldás, hogy az életed döntő pillanataiban barátok és család vesz körül. Ahogy Lukács mondja: "Az Úr nagy irgalmat tanúsított iránta" (58. v.). Az elmúlt három hónapban a gyönyörű, fiatal, tanítható, lelki Mária volt vele, és aztán mind az anya, mind a gyermek túlélte a szülést egy szerető baráti kör ölelésébe kerülve. Kétségtelenül özönlöttek az ajándékok és a segélyfelajánlások, és mindenkit őszintén eltöltött az öröm, hogy ennek a nagyon szeretett idős asszonynak végre gyermeke született, és jól van. A környék összes háza tudott az örömhírről.
J.C.Ryle rámutat: "Mennyivel több boldogság lenne ebben a gonosz világban, ha az Erzsébet rokonaihoz hasonló viselkedés gyakoribb lenne! Az egymás örömeiben és bánataiban való együttérzés kevésbe kerül, mégis a leghatalmasabb erejű kegyelem. Mint az olaj egy nagy motor kerekein, ez is jelentéktelen és lényegtelen dolognak tűnhet, de valójában óriási hatással van a társadalom egész gépezetének kényelmére és jó működésére. Egy kedves gratuláló vagy vigasztaló szóról ritkán feledkeznek meg. A jó hírek által felmelegített vagy a nyomorúságtól lehűlt szív különösen fogékony, és az ilyen szív számára az együttérzés gyakran értékesebb, mint az arany. Krisztus szolgája jól teszi, ha emlékezik erre a kegyelemre. "Apróságnak" tűnik, és a hatalmas tanok körüli csatározások közepette szomorúan hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Mégis ez egyike a sátor egyik olyan szegletének, amelyet nem hagyhatunk a pusztában. Ez a keresztény jellem egyik olyan dísze, amely gyönyörűvé teszi azt az emberek szemében. Ne feledjük, hogy ezt egy különleges parancsolat helyezi ránk: "Örüljetek azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak." (Róm 12,15.)". És aztán J. C. Ryle-nak van még egy boldogító gondolata; hozzáteszi: "Úgy tűnik, hogy a gyakorlása különleges áldást hoz le. A zsidók, akik eljöttek Máriát és Mártát megvigasztalni Betániába, a legnagyobb csodát látták, amit Jézus valaha is tett. Mindenekelőtt a legtökéletesebb példával ajánlja nekünk. Urunk kész volt egyszerre elmenni egy lakodalomba és sírni egy sírnál. Legyünk mi is mindig készek elmenni és hasonlóképpen cselekedni. Az egymás iránti érzés és a hívőtársakkal való törődés áldását hangsúlyozzák itt ezek a boldogító versek." Itt van tehát a keresztény közösség áldása.
2.Az engedelmesség áldása
Azt olvassuk, hogy "A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket" (59. v.), és ez a vers egyike a Biblia több mint száz versének, amelyekben a "körülmetélés" szó szerepel. Az 1Mózes 17. fejezetében Isten bevezette a körülmetélés rítusát abba a szövetségbe, amelyet már Ábrahámmal kötött. Isten körülbelül tizenhárom évvel korábban találkozott Ábrahámmal Úr-Kaszdímban. Elhívta Ábrahámot, és azt mondta neki: "Nagy néppé teszlek, és megáldalak; naggyá teszem nevedet... Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (1Móz 12:2-3). Ábrahám azonnal elhitte, amit Isten mondott neki. Elbúcsúzott Úr-Kaszdímtól, a családjától és barátaitól, és elindult, hogy kövesse az Urat. Ábrahám bízott Istenben, és ezáltal megigazult, vagyis Ábrahámot Isten igaznak nyilvánította, annak ellenére, hogy abban az időben ugyanolyan körülmetéletlen volt, mint bármelyik pogány, de önmagát, mindenét, ami volt és amit remélt, hogy lesz, erre a hatalmas, ígéretet megtartó Úrra bízta.
Évek teltek el, majd az 1Mózes 17. könyvében leírt találkozás során Isten eljött és ismét szólt Ábrahámhoz. Megkövetelte, hogy minden fiúgyermek, aki Ábrahám leszármazottja, legyen körülmetélve. Ezt olvassuk erről az 1Mózes 17. fejezet 7-14. verseiben:
,,Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek. Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell irtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet."
A körülmetélkedés volt Ábrahám leszármazottai zsidóságának állandó külső jele, és amikor a Sínai szövetség az Ábrahámmal kötött szövetséghez hozzá lett adva, a körülmetélkedés jele annak szerves részét képezte. Ha valaki nem lett volna körülmetélve Ábrahám vonalának tagjaként, az megszakította volna a szövetségi kapcsolatot. A körülmetéletlenségnek ez az állapota azt jelentette volna, hogy azt mondja: "Nem akarok az Úr szövetségi gondviselése alá kerülni. Nem akarom, hogy ez az Isten uralkodjék felettem". Persze mindannyian tudjuk, hogy soha senki nem üdvözült és nem is fog üdvözülni a fityma eltávolításával. Az üdvösség a szív megváltozása, nem pedig egy testrész eltávolítása. Isten azonban - aki ezt mindannyiunknál jobban tudja - mégis ragaszkodott hozzá: "Tedd a szövetségnek ezt a jelét minden fiúra, aki Ábrahám vérvonalából származik". A többi ember soha nem látta a jelet, de a körülmetélt férfi soha nem menekülhetett el attól a ténytől, hogy ő egy olyan ember, akit Isten megjelölt. Ha istentelen életmódot folytatott akkor szembeszegült az Úrral. Ez egy erőteljes jel volt. Ha egy zsidó homoszexuális bűnt követett el, vagy házasságtörést, akkor különös módon emlékeztetve volt az Izrael Szentjével való kapcsolatára. A legintimebb és legszemélyesebb módon soha nem volt olyan nap az életében, amikor elkerülhette volna ezt az emlékeztetőt a hatalmas Úrra, a Teremtője, a Gondviselője, a Törvényhozója és a Bírója előtti helyzetéről. Az Úr ezzel a jellel azt mondta neki: "Egész testedet élő áldozatul mutasd be Istennek, mint okos istentiszteletedet".
Zakariás és Erzsébet tehát körülmetéltette fiukat, Jánost. Testét életének nyolcadik napjától kezdve véglegesen és bizalmasan megjelölték. Ha egyszer körülmetélték, nem lehetett körülmetéletlen. A testedben állandó emlékeztetőt hordoztál az Úrral való kapcsolatodról. János nemzedékének legtöbb zsidó férfija csak a test körülmetélését ismerte; a szív körülmetélése idegen volt számukra. Más isteneket szolgáltak, durva bűnöknek hódoltak, majd egy nap, harminc év múlva, Isten felkészítette ezt a fiút. Életének nyolcadik napján kezdődött, és ebben az istenfélő otthonban folytatódott, és a pusztában töltött évek magányában érte el csúcspontját. Ekkor hívta el Isten Jánost a pusztákból, hogy a Lélek erejében megkezdje a szolgálatát, megszólítva ezeket a szövetségszegőket, felszólítva őket, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg bűneik bocsánatára. "Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak."
János körülmetélése tehát annak egyik külső jele volt, hogy a szülei nagyon is komolyan vették az Úrral való kapcsolatukat. "Új szülőként kezdjük jól" - mondták. Azt akarták, hogy fiuk ugyanazt az Urat ismerje és szeresse, akit ők is ismertek. Zakariás olyan ember volt, aki azt mondta: "Ami engem és a házamat illeti, mi az Urat fogjuk szolgálni", és minden szavát komolyan gondolta. Ő és a felesége egész életükben hitben jártak. Megérted, hogy ők nem bíztak egy puszta fájdalmas rituáléban, amelyet az újszülött gyermeküknek okoztak. Zakariás tudta, hogy neki és Erzsébetnek következetes, szeretetteljes és istenfélő módon kell élniük János fiuk előtt mindvégig, amíg ők hárman szorosan együtt éltek a kis házukban. Nem így gondoltak a körülmetélésre: "Hát, most már mindent megtettünk érte. Mi már megtettük a részünket; most már rajta múlik, hogy hogyan dönt". Nem. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy arra bátorítsák, hogy szeresse az Urat, az ő Istenét teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és teljes erejéből. Jánost azért metélték körül, mert Isten azt mondta, hogy ezt kell tenni, és engedelmesség nélkül nem lehetett istenfélelem, és semmilyen áldás nem kísérte volna az életüket, ha nem tették volna meg, amit Isten megkövetelt. De arra vágytak, hogy János testének körülmetélését ellenállhatatlanul kövesse János szívének körülmetélése, és ezért éltek és imádkoztak. Féltek mindentől az életükben, ami megakadályozhatta volna Isten e cselekedetének megtörténtét.
János körülmetélése Zakariásnak és Erzsébetnek az Istennel való életfontosságú kapcsolatuk egyik jele volt. Talán kis jel, és könnyen visszaélhető jel, de kulcsfontosságú jele annak, hogy fiuk, János életének kezdetétől fogva azt akarták, hogy egész családjuk az Úrnak tetsző legyen. Megtették, amit Isten a népének megparancsolt; engedelmesek voltak, és most könyörögtek Istennek, hogy tegye meg, amit csak Ő tehet meg, és metélje körül fiuk szívét, akit szerettek.
Életének kezdetétől fogva tudjuk, hogy Jánosnak karizmája volt - a prófétálás ajándéka, amelyet a Szentlélek adott neki. Ehhez nem férhetett kétség; amikor más fiúk azt játszották, hogy pásztor, molnár vagy katona, János azt játszotta, hogy próféta. Már egészen kicsi korától kezdve csak ez az egyedülálló ambíciója volt, és ez soha nem hagyta el - de a szülei azt akarták, hogy Jánosnak több jusson, mint puszta lelki ajándék. Zakariás és Erzsébet tudták, ahogyan mi mindannyian tudjuk, hogy lehetséges, hogy valaki a prófétaság ajándékával rendelkezik, de nincs benne szeretet, és ezért olyan mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Az utolsó napon sokan fognak dicsekedni Jézus előtt, hogy az ő nevében prófétáltak, és Jézus nem fog velük vitatkozni. Valóban prófétáltak az ő nevében; rendelkeztek a prófétálás lelki ajándékával, de nem volt körülmetélt szívük, és ezért elveszett emberek voltak. Zakariás és Erzsébet tehát arra vágyott, hogy János, a fiuk megismerje Isten ajándékát, amely a körülmetélt szív, hogy a test körülmetélésének külső és látható jele a belső és lelki valóságot mutassa.
A körülmetélt szív valódiságának jele Isten kegyelme az életedben. Ez a Jézus Krisztus és Isten népe iránti szeretetben és az életedben megmaradt bűnnel való állandó küzdelemben mutatkozik meg. Elmehetsz tízezer különböző egyházba, és találhatsz tízezer meghatározást a valódi vallásosságra, de Isten igéje azt mondja, hogy a lelki valóság jele a körülmetélt szív. Az új szövetség alatti keresztény egyház többé nem gyakorolja a vallásos körülmetélést. Ellenzi a vallásos körülmetélést, de természetesen egészségügyi és higiéniai okokból, valamint törzsi hagyományok miatt a körülmetélés lehet legitim lehetőség, de az Újszövetség ragaszkodik ahhoz, hogy a büszkeség és a hitetlenség minden szennyét és a Jézus Krisztushoz való szeretetlen hozzáállást ki kell vágni a szívedből. A lelki valóság abban mutatkozik meg, hogy az Úr iránti szeretet áthatja az életedet. Ez a szív körülmetélése. Ezt Pál az Efézusiakhoz írt levelének negyedik fejezetében a huszonegytől a huszonnégyig terjedő versekben így fogalmazza meg: "Ha valóban úgy hallottatok róla (Krisztusról), és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett."" Zakariás és Erzsébet tehát ismerte az Istennek való engedelmesség áldását.
3.Az Úr fenyítésének áldása
Amikor Isten elküldte hírnökét, Gábrielt a templomba, hogy elmondja Zakariásnak, hogy apa lesz, akkor a szkeptikus Zakariás azt válaszolta az arkangyalnak szemtől szembe: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős" (18. v.). A hírnök hidegen válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében" (19-20. v.). A világ tele van olyan emberekkel, akik szemlélik az eget, amely Isten dicsőségét hirdeti nekik; hallottak valamit az Úr Jézus Krisztus üzenetéből is, de a legtöbben azt a választ adják, hogy "Nos ... hogyan ... hogyan lehetnék ... hogyan lehet bárki ... biztos abban, hogy Isten létezik?". Szkeptikusok, de ennek az a félelmetes következménye, hogy Isten figyelmen kívül hagyja őket; nem válaszol azzal, hogy fegyelmezi őket. Számukra az élet úgy megy tovább, ahogy mindig is ment; 9-től 5-ig dolgoznak, hazamennek, elvégzik a házimunkát, tévét néznek és lefekszenek, évről évre. Isten nem válaszol nekik, mint ahogy válaszolt Zakariásnak; nem küld szívfájdalmat, árvizet vagy munkanélküliséget az életükbe. Nem küld nekik betegséget, hogy hónapokig betegágyon feküdjenek, és éjjel-nappal órákat töltsenek azzal, hogy elgondolkodjanak azon, miért is éltek, mi az élet célja, és mi Jézus Krisztus állítása. Szembeszállnak Istennel, megtagadják az ő igazságát, de Isten semmilyen módon nem fegyelmezi őket, de Zakariást bizonyára igen. Kilenc hónapig némává tette, képtelen volt egy szót is szólni, félre lett téve, miközben Isten megfenyítette őt. Kíváncsi vagyok, vajon sokan közülünk az Úr fegyelmezésének időszakán mennek-e keresztül, és ha igen, akkor tiszteljük meg az Urat azzal, hogy komolyan elgondolkodunk azon, hogy mit tapasztalunk, és mit tanulhatunk a Megváltóról.
Úgy gondolom, hogy a Zsidókhoz írt levél tizenkettedik fejezete a Biblia kulcsfejezete ebben a témában. Az író ott foglalkozik a korai keresztények rövid emlékezetével: ,,elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. (Zsidókhoz írt levél 12:5-13)
Rájössz, hogy egy olyan betegség, mint a beszéd - vagy a hallás vagy a látás - elvesztése nem hoz automatikusan áldást az illető életébe. Ha így lenne, akkor a beteg emberek lennének a legboldogabbak az országban. Ugyanolyan izgatottak lennének egy súlyos betegség miatt, mintha megnyernék a Nemzeti Lottó főnyereményét, mert nagyszerű előnyökhöz jutnának. De mindannyian tudjuk, hogy a valóság mennyire más, hogy minden csapás életveszélyes, nem igaz? Isten kegyelme és hatalma nélkül, és anélkül, hogy képesek lennénk a fájdalmat az Ő ajándékának tekinteni, és visszavinni hozzá segítségért, és állandóan ébernek lenni, és sürgősen imádkozni, és Isten teljes fegyverzetét felvenni - azt mondom, hogy mindezek nélkül a betegségek kimeríthetik és megkeseríthetik az embereket. Szörnyű idők ezek.
Gondoljunk csak egy súlyos balesetre adott ellentétes reakciókra, amelynek következtében az áldozat lebénult. Joni Eareckson Tada reakciója az Isten fegyelmének való alávetettség, és az, hogy kerekesszékben lévő életét átadta Isten szolgálatának. Micsoda áldások származnak ebből. Aztán egészen más reakciókról olvashatunk béna emberek esetében, akik követelik, hogy kapcsolják ki az őket életben tartó gépeket, és hagyják őket meghalni, mert az életnek már nincs értelme számukra. A csapások kimeríthetik és megkeseríthetik az embereket. Két ember halt meg, Krisztus mellett; az egyik kereszt megszentelő volt, a másik viszont megkeményítő.
Zakariás hitetlenkedett Istenben, noha igaz és istenfélő ember volt, ezért Isten megfenyítette őt, de Zakariás nem vette könnyedén, hogy elvesztette a beszéd erejét. Nem vonogatta a vállát, és nem fütyörészett: "Mindig nézd az élet napos oldalát". Nem csüggedt Isten dorgálása alatt. Életének ebben az időszakában, amikor hamarosan az apaság új felelősségét vállalta, megszentelődésének némi finomhangolásra volt szüksége. Az, hogy Isten fegyelmezte őt, annak a bizonyítéka volt, hogy Zakariás különleges kapcsolatban állt az Úrral, hogy Isten szerette őt, és hogy feladata volt számára. Zakariás bizonyára ismerte a Zsidókhoz írt levél tizenkettedik fejezetében idézett szavakat, amelyek eredetileg a Példabeszédek harmadik fejezetéből, a tizenegyedik és tizenkettedik versből származnak: "Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel". Tudjuk, hogy Zakariás beszédképtelensége önmagában nem volt bizonyíték arra, hogy különleges kapcsolatban állt Istennel. Sok hitetlen elveszítette a beszéd képességét.
A szenvedés minden emberre jellemző, nem csak az egyházra jellemző. A szenvedés nem bizonyíték arra, hogy Isten gyermeke vagy, de azt tudjuk, hogy ha fenyítés (szenvedés) nélkül valók vagyunk, akkor fattyak vagyunk - nem vagyunk Isten fiai, ha soha életünkben egy napnyi betegségünk sem volt. Minden keresztyén átmegy a mennyei Atya által előírt fegyelmezési időszakokon, és egyes bajok elképesztőek, eláll a lélegzeted, mások pedig nagyon megalázóak, de ezek mind Istentől jönnek hozzánk - a szeretet Istene nyomta rá a számlapunkra -, és ezek mind bizonyítékai annak, hogy Ő úgy bánik velünk, mint a gyermekeivel. Csak akkor profitálhatunk belőlük, ha javítanak rajtunk, engedelmesebbé, bizakodóbbá, tisztábbá és mennyei gondolkodásúvá tesznek bennünket. Azt mondom nektek, hogy ha a keresztyének fájdalmat és veszteséget szenvednek, akkor feltételezhető, hogy Isten fiai vagyunk, de a pozitív bizonyíték csak akkor látható, ha annak következménye, amin keresztülmegyünk, nagyobb hasonlatosságot teremt Krisztushoz.
Itt volt tehát a kételkedő Zakariás, aki azt mondta Gábrielnek: "Hogyan lehetek biztos abban, hogy a feleségemnek valóban gyermeke lesz?", és ezért kilenc hónapon át el kellett szenvednie azt a megaláztatást, hogy néma lett. Zakariásnak hónapokig volt ideje a csendben gondolkodni, bűnbánatot tartani, bűnvallást tenni és a Szentíráson elmélkedni. Az, hogy némává vált, isteni dorgálás volt hitetlensége miatt, de mivel Zakariás elfogadta az Úr fegyelmezését, Isten áldássá változtatta ezt a csapást. Isten mindig így tesz; a bűn jeleit a kegyelem emlékeivé tudja változtatni. Ahol eddig a bűn bővelkedett, ott most még inkább bővelkedik a kegyelem.
Gondolj Zakariásra azokban a hónapokban, aki Isten dorgálása alatt nyögött, de fokozatosan felfedezte a jutalmat. Először önmagát marcangolta: "Miért nem hittem annak az áldott igének, amely Istentől jött hozzám?". Látva felesége alakjának változását, a terhesség előrehaladtával duzzadó hasát - ez egy hosszú dorgálás volt kezdeti kételyeire. Mennyire gyűlölte az arroganciáját, amiért szembeszállt az Isten által küldött angyallal: "Miért kellett ilyen szkeptikusnak lennem? Milyen büszke és ostoba voltam!" Talán az angyal nemcsak megnémította, hanem meg is süketítette Zakariást, mert a 62. vers azt mondja, hogy beszéd helyett jelekkel kommunikáltak vele. Bármi volt is Isten fegyelmezése Zakariás számára, némaság vagy némaság és süketség, fokozatosan, azoknak a hosszú hónapoknak a csendjében, amikor nem tudott beszélgetni, sőt talán még a saját feleségét vagy barátait sem hallotta, Zakariás megalázkodott Isten hatalmas keze alatt. Nagyobb buzgalommal imádta Urát, mint korábban valaha. Elképesztő, megismételhetetlen, hihetetlenül jelentős napok voltak ezek.
Hogy mondhatom ezt ilyen pozitívan? Mi jelzi, hogy ez a nagy változás történt Zakariásban, aki cinikus kételkedőből imádóvá vált? Honnan tudjuk, hogy "békesség és igazság" jelent meg benne, miután Isten megszomorította? Két dolog bizonyítja ezt minden kétséget kizáróan. Az elsőt abban a lenyűgöző eseményben látjuk, amely az emberek azon kérdezősködései során merült fel, hogy mi lesz ennek az újszülött fiúnak a neve. Nyolc nap telt el a születése óta, és még mindig nem volt neve. Mindannyian összegyűltek a körülmetélésre. Nos, nem volt zsidó hagyomány, hogy a nyolcadik napon nevet adjanak a gyermeknek. Bizonyára nem volt isteni előírás, és a Bibliában vagy a történelemben nincs példa arra, hogy ezt valaha is megtették volna ezt az alkalmat megelőzően, vagyis hogy a fiúnak a körülmetéléskor adtak volna nevet. Általában már a születés előtt megbeszélték, a fiú vagy a lány nevét, majd a születéskor kihirdették, de most már eltelt egy egész hét, a névtelen gyermek körülmetélésre készült, és az apa, Zakariás néma volt, ezért azt mondja az Ige, hogy a szomszédok és a rokonok figyelmen kívül hagyták az anyát, és magukra vállalták a névválasztást, és ők a "Zakariás" nevet választották. "Zakariásnak fogjuk hívni" - mondták. Ekkor egy hang felharsant; "Várjunk csak egy percet". A fiú édesanyja volt az. "Egyáltalán nem. Nem fogjuk 'Zakariásnak' hívni. Nem. Jánosnak fogják hívni" - jelentette ki (60. v.).
Nos, ez egyáltalán nem tetszett nekik, és az összes szomszéd és rokon tiltakozott: "Azt mondták neki: "Nincs senki a rokonaid között, akinek ez a neve lenne"" (61. v.). Ez mindannyiuk számára elfogadhatatlan volt, ezért hátat fordítottak Erzsébetnek - "mit tud erről egy asszony?" -, és a néma Zakariáshoz fordultak. "Te mondd meg nekünk" - mondták, és jelekkel mutogattak neki. " Írótáblát kért, és mindenki megdöbbenésére azt írta: "Az ő neve János". (v.63). Észrevehetitek, hogy Zakariás nem azt írta, hogy "Nevezzük őt Jánosnak", vagy "Úgy döntöttünk, hogy Jánosnak nevezzük", vagy "Jánosnak kell neveznetek", hanem a hit és az engedelmesség e négy szavát: "Az ő neve János". Ez egy eldöntött dolog volt, mert Isten az angyal által, abban az időben, amikor azt mondta, hogy szülők lesznek, azt is megmondta nekik, hogy a baba fiú lesz, és a neve János lesz (13. v.). Isten küldöttjének mindenben igaza volt, amit mondott, és Zakariás bűnös módon kételkedett benne. A leírt szavakkal elismerte bűnét és Istennek való engedelmességét. Ez azt mutatja, hogy Zakariás valóban tanult az Úr fegyelmezéséből, és a második bizonyíték arra, hogy az előző kilenc hónap alatt oly sokat tanult, az a nagy dicshimnusz volt, amelyet akkor énekelt, amikor betelt Szentlélekkel és prófétált. Eddig képtelen volt egy szót is szólni, de amint felírta azt a négy szót az írótáblára: "Azonnal megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, és elkezdett beszélni, dicsérve Istent" (64. v.). Ó, bárcsak mindannyian tanulnánk abból, amikor az Úr megfenyít bennünket.
John Piper tesz egy kis észrevételt, amit érdekesnek találtam. Azt mondja: "Nem tudok elmenni Zakariás e tapasztalata mellett anélkül, hogy ne alkalmaznám azt napjainkra. Ez pedig a következő: Ha nem keressük a csendet, valószínűleg nem fogjuk megérezni Isten történelmi munkájának elképesztő jelentőségét az életünkben. Ritka dolog lenne, ha egy zajos szobában mélyen megérintve lenne és meghatódna az ember. Szoros összefüggés van a csend és a megdöbbentő érzés között. A valóság legmegdöbbentőbb dolgairól valószínűleg lemaradnak azok, akik a rádiót és a televíziót állandó háttérzúgásként használják. Legyetek csendben, legyetek némák és süketek, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Mit jelentene az életedre nézve, ha kilenc hónapig semmit sem hallanál és semmit sem mondanál! Megpróbáltam elképzelni, mit jelentene ez a szolgálatomra és az otthoni életemre. Nincs prédikálás. Nincs tanácsadás. Nincs éneklés. De sokkal több látás. Sokkal többet néznék a feleségem és a fiaim szemébe. Mikor néztél utoljára egyenletesen valakinek a szemébe? Sokkal több olvasás a nagyszerű könyvekből; sokkal több naplóírás, versek, levelek, gondolatok az életről; sokkal több imádság és elmélkedés Isten Igéjén; mindez teljes csendben.
Ha Isten valaha is adna nekem egy ilyen időszakot, remélem, hogy ugyanolyan jóra fordítanám, mint Zakariás tette. Mert amikor Zakariás kijött, Szentlélekkel telve jött ki, és azt énekelte, amit Benedictus néven ismerünk, egy éneket, amely tele van éleslátással és annak érzékelésével, hogy Jézus születése milyen elképesztő jelentőséggel bír. Miközben tehát most azon töprengünk, hogyan keressünk magunknak némi csendet, tanuljunk abból, amit a Szentlélek tanított Zakariásnak." Ott van tehát az Úr fenyítésének áldása.
4.Az az áldás, hogy az Úr keze velünk van
Azt mondja az Ige, hogy az Úr keze volt Jánossal (66. v.), és ennek egyik hatását a fejezet utolsó versében halljuk: "a gyermek növekedett, és erősödött lélekben" (80. v.). Gondoltatok-e már arra, mint lehetőségre, hogy a gyermekeitek nem csak fizikailag nőnek, hanem lélekben is erősek lesznek, nem önfejűek, nem önfejűek és akaratosak, egyáltalán nem az, hanem a gyermekeitek több mint testek. Van a lélek élete, és ez az élet sok fiúban és lányban gyenge; a gyerekek egyszerűen csak utánozzák a társaikat, és az ő nyelvezetüket használják, és lelkesednek minden hóbortért, ami az iskolában terjed, és duzzognak, és azt követelik, ami minden más gyereknek van. Lélekben gyengékké válhatnak, megkülönböztethetetlenek bármely más gyermektől; ez minden gyermek számára lehetséges. Vagy egy fiú válhat olyanná, mint János, "erős lélekben"; erős az igazságosság, az igazmondás, a tisztaság, a szerénység, a szülei tiszteletében. János azért lett ilyen, mert az Úr keze vele volt. Bármit is kívánunk a gyermekeinknek a tanulmányi sikerek tekintetében, és az ellenálló képesség és a testükhöz való helyes hozzáállás kialakításában, és hogy munkát kapjanak, jó fizetést kapjanak, és így tovább, kiáltsunk erőteljesen Istenhez, hogy ez a nagy áldás minden másnál nagyobb legyen rajtuk, hogy az Úr keze legyen velük, és erősek legyenek lélekben. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: keresztülmegyünk, legmegdöbbentőbb, elgondolkodjanak, szeméremtestetek, körülmetélésének, legszemélyesebb, elfogadhatatlan, kulcsfontosságú, háttérzúgásként, körülmetélkedés, legtökéletesebb, fegyelmezésének, engedelmességét, körülmetéletlen, elfeledkeztetek, megkeseríthetik, kérdezősködései, előrehaladtával, körülmetéltette, mindannyiunknál, körülmetéléskor, finomhangolásra, fegyelmezéséből, eltávolításával, hasonlatosságot, megszomorította, leghatalmasabb, cselekedetének, leszármazottja, körülmetélésre, elcsodálkoztak, gondolkodásúvá, körülmetélését, hitetlenkedett, legboldogabbak, észrevehetitek, ezzel együttjáró, nyolcadik napon, írótáblát kért, versek János, boldog eseményről, idős Erzsébetet, áldás elterjedt, emberek között, rendkívüli eseményeket, bizonyos gyermeknek, születését kísérték, keresztyén közösség, teljes kilenc, egészséges fiúért, szülés elég, első században, Keresztelő János, Ahogy Lukács, Ábrahámmal Úr-Kaszdímban, Elhívta Ábrahámot, Elbúcsúzott Úr-Kaszdímtól, Ábrahámot Isten, Mert Istened, Isten Ábrahámnak, Izrael Szentjével, Isten Jánost, Jézus Krisztus, Jézus Krisztushoz, Amikor Isten, Szembeszállnak Istennel, Nemzeti Lottó, Joni Eareckson Tada, Gondolj Zakariásra, John Piper, Isten Igéjén,
|
|
|
|
|
|
| Popper Péter szavai Akarat Szívem tiéd képre írva Örülök, hogy látlak! Egy maradéktalanul uralt világ Alázat Facebookon kaptam Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Facebookon kaptam Annuska bar... Png rózsa csokor A sors Facebookon kaptam Németh László tollából Png ház Illyés Gyula - Milyen hamar. Mit beszél, nem értem, hogy m... Csak a fogyatkozás látható Akarat Hogyan éljünk boldogan, amíg m... Neked tudnod kell Esti kép Facebookon kaptam Régi emberek, akikre máig büsz... Facebookon kaptam Paul David Tripp Április 21 Facebookon kaptam Paul David Tripp Április 19 Facebookon kaptam Facebookon kaptam A tömeg, a Mester, a módszer, ... Facebookon kaptam Reménység és erő Krisztustól e... 210 éve született a SZÓZAT meg... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Boldog születésnapot a ma ünne... Nagyon különös Facebookon kaptam Facebookon kaptam Sokan azt tartják Őrizkednünk kell... Facebookon kaptam Kellemes vasárnapi kikapcsolód... Mai harmónia kártyám Png fotel Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Aki nem dolgozik, ne is egyék Őrizkednünk kell... Facebookon kaptam 69 éve hunyt el Albert Einstei... s immár én is felragyogva, ért... Paul David Tripp Április 19 Facebookon kaptam Örülök, hogy látlak! Szabolcska Mihály – Ákác... Facebookon kaptam Cs Ildikótól 210 éve született a SZÓZAT meg... Gyerekként sokat küzdöttünk az... Miért kiabálunk amikor dühösek... A jó emberek mindig szépek mar... Facebookon kaptam Png lepke Facebookon kaptam s immár én is felragyogva, ért... Nagyi telefonál Gonosz démon-álarc Nem számIt Facebookon kaptam Png telefon Hogyan éljünk boldogan, amíg m... Kövesd a cowboyt! Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szép estét Facebookon kaptam Miért nem menti meg Jézus a jó... Facebookon kaptam Png ház Facebookon kaptam Mírjam barát... Facebookon kaptam Őrizkednünk kell... Jó éjszakát Zsolnay Vilmos világhírű kera... Alázat Kellemes vasárnapi kikapcsolód... Örülök, hogy látlak! Próbálj meg ... Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Albert Einstein gondolata George Gordon Lord Byron: Inez... Egy bizonyos határt Png fotel Egy bizonyos határt Facebookon kaptam Paul David Tripp Április 19 Szívem
|
|
|
|
|
|
| ezzel együttjáró, nyolcadik napon, írótáblát kért, versek János, boldog eseményről, idős Erzsébetet, áldás elterjedt, emberek között, rendkívüli eseményeket, bizonyos gyermeknek, születését kísérték, keresztyén közösség, teljes kilenc, egészséges fiúért, szülés elég, első században, esetben mind, gyermek életben, rokonokat miért, szomszédok után, újszülöttet sírva, kórház előtt, takaróba csavarva, rátűzött papírdarabbal, anya eltűnik, folyosón felgyulladnak, életed döntő, elmúlt három, gyermek túlélte, szerető baráti, nagyon szeretett, környék összes, gonosz világban, egymás örömeiben, leghatalmasabb erejű, nagy motor, társadalom egész, kedves gratuláló, nyomorúságtól lehűlt, ilyen szív, együttérzés gyakran, hatalmas tanok, sátor egyik, keresztény jellem, emberek szemében, különleges parancsolat, boldogító gondolata, gyakorlása különleges, legnagyobb csodát, legtökéletesebb példával, egymás iránti, hívőtársakkal való, boldogító versek, keresztény közösség, engedelmesség áldása, vers egyike, körülmetélés rítusát, föld minden, időben ugyanolyan, veletek kötött, házban született, testeteken örök, körülmetéletlen férfit, ilyen embert, körülmetélkedés volt, körülmetélkedés jele, megszakította volna, szövetségi kapcsolatot, fityma eltávolításával, szív megváltozása, testrész eltávolítása, jelét minden, többi ember, körülmetélt férfi, olyan ember, zsidó homoszexuális, hatalmas Úrra, testedben állandó, test körülmetélését, szív körülmetélése, istenfélő otthonban, pusztában töltött, szülei nagyon, házamat illeti, felesége egész, puszta fájdalmas, újszülött gyermeküknek, népének megparancsolt, prófétálás ajándéka, egyedülálló ambíciója, prófétaság ajándékával, pengő cimbalom, utolsó napon, prófétálás lelki, fiuk megismerje, körülmetélt szív, test körülmetélésének, életedben megmaradt, valódi vallásosságra, lelki valóság, vallásos körülmetélést, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3682
- e Hét: 37458
- e Hónap: 66770
- e Év: 254572
|
|
|
Offline
